Napokon belül jön a nyuszi! Igaz, hogy idén is karanténban várjuk, de a Húsvéti mese talán egy kicsit kárpótol mindenkit az elmaradó locsolók miatt.
Gyerekkoromban korán keltünk, csinos ruhába öltözve vártuk a locsolókat a hűvös szobákban. Diszkréten leselkedtünk az ablakban és bizony ,listát vezettünk, hogy kik jöttek locsolni, mert hízelgett az önbizalmunknak, ha a locsolók száma több volt, mint egy évvel korábban. Elékszem a sok borzasztó illatú kölnire is, amit délután az idősebb rokonok fújtak a hajunkra, vagy a ruhánkra, de mennyivel izgalmasabb volt, amikor előkerült a fiúk háta mögül a szódás szifon, vagy egy vödör víz.
Jó volt gyereknek lenni Acsalagon, és egy kicsit sajnálom, hogy a lányaimnak már nincs része efféle izgalmakban. Talán már virtuális locsolóik sincsenek…
Ez persze csak egy icipici töredéke a húsvéti emlékeimnek, a többit elolvashatjátok a Húsvéti mesében, amiben Dórika, Vera és Hanna élik át a Húsvéti ünnepkör szép hagyományát épp úgy, ahogy annak idején én is.
Olvassátok, szeressétek!
