Régen volt, talán 10 éve is lehetett, amikor felkerestem a Csodaceruza szerkesztőségét nagy lendülettel, hogy én bizony illusztrálni szeretnék. Akkoriban nagyon kevés információt lehetett találni a szakmáról, képzések talán nem is nagyon voltak, így Sándor Csilla és Wittmann Ildikó tanácsaival a zsebemben indultam útnak, és kezdtem a tanulásba. Sok-sok munka, sok tanulás és tapasztalás, rengeteg boldogság jutott nekem az úton. Most pedig a Csodaceruza és a Csiribiri magazinba is rajzolhattam végre.
Így ért körbe a történet, de az útnak nincs vége, sőt. Talán most kezdődik igazából.
Ami azonban nem változott: a Csodaceruza és a Csiribiri magazin most is nehéz helyzetben van. Ha lenne, aki segít a terjesztésben, ha minél többen előfizetnétek a gyerekeiteknek, az lenne az igazi segítség. Sőt, az lenne egy biztos alap arra, hogy a jövő generációjának vizuális ízlése a minőség felé alakuljon. Mondanom sem kell, fontosabb ez most, mint valaha.
