Idén az egyik kedvenc munkám Béres Tamás meséjének illusztrálása volt.
A történet két városi kisgyerekről szól, akik a nagymamájuknál töltik a szünidőt. A falusi környezet szokatlan a testvéreknek, és a wifi nélküli szünidő igencsak unalmasnak ígérkezik. Igric nagyinak azonban vannak ötletei és történetei. Mivel egy kis faluban nőttem fel, a történet sok emléket idézett fel bennem. Munka közben sokszor olyan érzésem támadt, mintha újra belekuporodnék a nagyim karosszékébe és csak hallgatnám a történeteit, miközben megsárgult fényképeket nézegetünk.
Akinek nem jutott ilyen nagymama és rendszeres vidéki levegő, annak most itt van Igric nagyi és Pipacs macska, aki körül ráadásul valami kis titok is lappang.
A könyvet az hagyományőrzés jegyében az Európai Unió támogatta.
Ha szeretnétek belőle, írjatok nekem!
