“Napi 12 órákat rajzoltam egyhuzamban “

– interjú Takács Viktóriával „A lány, aki szavakkal varázsolt” illusztrátorával

Mikor tudatosult benned, hogy grafikával, illetve illusztrációval szeretnél foglalkozni?

Számomra mindig a rajzolás és az olvasás jelentette a kikapcsolódást, az örömet. Sajnos nem volt előttem követendő példa, így sokáig elhittem, hogy ebből nem lehet megélni, ezért pályaválasztásnál nem tekintettem a rajzolásra opcióként. Szereztem két diplomát, de mellette folyamatosan rajzoltam. Alkalmazott grafikusként dolgoztam hosszú évekig, közben megszülettek a lányaim és általuk újra erős kapcsolatba kerültem a mesekönyvekkel. 2014-ben döbbentem rá, hogy ez tulajdonképpen egy szakma, amiből élni is lehet. Akkor lett számomra egyértelmű, hogy én csak ezzel akarok foglalkozni. Addigra már egy csomó mesét, mesekönyvet készítettem a lányaimnak és magamnak.

Kik a példaképeid, mestereid ezen a területen? Kik tanítottak a szakmára?

Onnantól kezdve, hogy elhatároztam magam, nagyon tudatosan tanulni kezdtem a gyerekkönyv illusztrációt. Minden fellelhető online tananyagot, kurzust végig néztem és csináltam. Ezek szinte mind külföldiek voltak. Nagyon hiszek a tanulásban, a befektetett munkában, így az volt a célom, hogy minden egyes nap tegyek valamit, ami előre visz. Ezt egyébként azóta is tartom. A napokban indul a MOME-n egy illusztrátor mesterkurzus, ahova felvettek. Nagyon várom, mert szuper tehetséges hazai alkotóktól tanulhatok egy egész éven keresztül.

Kifejezett példaképem egyébként nincs, de Reich Károly és Fiep Westendorp például megunhatatlan számomra, annyira eredeti és időtálló, kedves és kortalan, amit alkottak. Egyébként rengeteg illusztrátort figyelek, szeretek és csodálok. Most épp Rátkai Kornél és Piotr Socha az aktuális kedvencem.

A korábbi köteteket Bertóthy Ágnes, Maros Krisztina, illetve Bölecz Lilla illusztrálták. Kertész Edina Szabó Magda életét bemutató kötete volt az első illusztrációs megbízásod kiadónknál. Milyen érzés volt, amikor felkértünk? Mit szóltál a feladathoz?

Kicsit sokkot kaptam, amikor elolvastam a leveledet. Úgy éreztem, hogy ezzel megtörtént végre, amire vártam. Olyan érzés volt, mint egy futóversenyen átszakítani a célszalagot és ráeszmélni, hogy ez tulajdonképpen egy új rajt is egyben, sőt ez az igazi rajt. Ráadásul mindez az után történt, hogy elhatároztam, nyárra nem vállalok semmi munkát és elkezdtem átrendezni a lakást  szóval a megbízás borított minden tervet.

Az illusztrációkat egészen bámulatos tempóban küldted el, gyakorlatilag éjt nappallá téve dolgoztál a nyár nagy részében. Hogyan festett egy napod ebben a kissé hektikus időszakban?

Általában gyorsan dolgozom, de most tényleg kicsit sokkos állapotban voltam, úgyhogy nem tudtam nem ezzel foglalkozni. Muszáj volt dolgoznom, megvalósítani, ami a fejemben megszületett. Amikor megtaláltam a hangulatot, a képi világot, akkor már nem bírtam leállni. Napi 12 órákat rajzoltam egyhuzamban. A családom egyébként fantasztikus, rengeteget segítettek, mert pontosan tudták, hogy ez mennyire fontos nekem.

Milyen módszerrel hangolódtál rá a munkára? Hol kutattál, kerestél a történethez korhű ruhákat, tárgyakat és helyszíneket?

Minden fellelhető videót megnéztem Szabó Magdáról, minden képet lementettem róla, a családjáról a gimnáziumáról, megvettem a róla megjelent fotóalbumot, bejártam a debreceni emlékházat virtuálisan aztán személyesen is. Szerencsére nagyon jól dokumentált az írónő élete és a Fortepan is egy csoda. Rengeteg korabeli képet megnéztem, tényleg sok idő ment el a ráhangolódással. Közben volt bennem egy feszültség is, hogy szeretném már elkezdeni.

Mit gondolsz Szabó Magda személyéről?  Melyik könyve áll hozzád a legközelebb?

Szabó Magda igazán karizmatikus személyiség volt, amellett megszállott és céltudatos, ami nekem nagyon szimpatikus. Sok könyvét olvastam már, most pedig meghallgattam hangoskönyvben, amíg dolgoztam. Aztán este olvastam a kislányomnak a Sziget-kéket, a Tündér Lalát és még hangjátékban is meghallgattuk őket. Elég tömény „szabómagdás” időszak volt, most visszagondolva. Sok könyvét szeretem egyébként, de valamiért a Mondják meg Zsófikának áll legközelebb hozzám, talán mert kislányként is az volt a kedvencem. A felnőtt könyvei közül mostanában a Freskó érintett meg nagyon.

Kertész Edina Szabó Magdáról szóló kéziratát olvasva volt olyan motívuma az ő életének, ami különösképpen megfogott vagy meglepett?

Edina nagyon jól megtalálta azokat a pontokat, amik a gyerekek képzeletét megragadják. Imádom, ahogy a kis Magda elképzeli a csövekben surrogó tengert, és ahogy a fiatal lány a légó pincében saját világába menekül. Meg azt, ahogy átírta a történeteket, ha nem tetszettek neki.

Milyen technikával, eszközökkel dolgozol az alkotás során?

A szövegekhez megszületik a fejemben egy hangulat, aztán elkezdek képi elemekben gondolkozni, ehhez már esetleg vázlatolok, jegyzetelek. Utána referencia képeket keresek, amik a mozdulatot, a szituációt vagy a hangulatot idézik. Az első képeknél egyébként még ceruzával készítettem vázlatokat, de aztán rájöttem, hogy sokkal gyorsabb, ha már a vázat is digitális. Ipad-en dolgozom, ez vált be eddig a legjobban. 

Mikor és hol láthatjuk legközelebb a munkáidat?

Idén indult a Hagyományok sorozatom a Scolar kiadónál, ennek a szerzője is én vagyok. A sorozatból eddig megjelent a Busó mese és a Pünkösdi mese, és holnap fogom leadni a Betlehemi mese kész anyagát, ez lesz a következő megjelenő munkám.

az interjút készítette: Gyovai Katalin

Megjelent a Naphegy kiadó weboldalán 2020 szeptemberében.